SZARABB

Micsoda enteriőr! Huszonnégy emeletnyi minimál dizájn. Az aulában egy Starbucks.

    - Tényleg, ha már itt tartunk, ez aula vagy lounge? 

    - Mi van? Ne fárassz! 

    Ültek egymással szemközt és kávéztak. Az S22 Business Center aula-lounge-ában, ahol a szerencsésebbek számára a kávé a cafeteria része. Geri lattét ivott (cafeteria), Laci eszpresszót feketén (nem cafeteria, de Geri hívta meg.) A beszélgetés a két héttel korábbi csapatépítésről folyt. A francia főnökök hoztak valami tréner céget. 

    - És?

    - Este nyolc körül a lengyel régiós menedzser csajnak fel kellett állnia egy asztal szélére, mi meg megálltunk előtte két sorban. 

    - Meséld! 

    - Nem az, amire gondolsz, hülye! Becsukta a szemét és háttal le kellett dőlnie az asztalról. Mi meg elkaptuk. 

    - Baromság. 

    - Szerinte is. Hétfőn felmondott. 

    - És igaza van. 

    - Állj! Laca, figyelj ide! Ennek ára van. A bónusz jöhet, a cafeteria jöhet, a Passat jöhet? Olyan nincs, hogy akkor viszont a riportálás nem jöhet, meg a tréning nem jöhet, meg a meeting nem jöhet. Ez egy multi, itt ez van, vannak játékszabályok. 

    Laci azon gondolkodott, kinek szarabb. Neki nem kell riportolnia és asztalokról leugrálnia, hogy a kollégái elkapják. Nincs cafeteria és a jövedelmének csak a fele tiszta. De neki is Passat-ja van, igaz koszos, mert nem fizet külön a mélygarázsért. 

    Ahogy elnézte itt a valószínűtlenül fehér irodaházban a barátját, amint az lebarnulva, őszülő borostával, slim-fit ingben magyaráz, saját magát egy szánalmas kis magyar alvállalkozónak látta. Kínai tornacsuka, súlyfelesleg, piké póló... Régi bőrszíjas karóra (igaz, svájci), szemben az Apple Watch-csal (ázsiai.) Végül is kinek szarabb?

    Geri külsőleg pont olyan fazon, mint akikkel dolgoznia kell ugyanilyen épületek tárgyalóiban. Arrogáns, alulképzett beszerzők, marketingesek, menedzserek, akik a külföldi céget képviselik itt hatalmas pofával, de alázatosan riportolnak felfelé és elfogadják a játékszabályokat  (meg a kenőpénzeket.) Terveznek, aztán elemzéseket készítenek a külső körülményekről, amelyek miatt nincsenek meg a számok (csak a kenőpénzek.) Közben elköltenek egy rakás pénzt értelmetlenül, stresszelik a beosztottjaikat és az alvállalkozókat (értelmetlenül), a karácsonyi vacsorán szétcsapják magukat, a diszkó után még van egy kis szex, aztán elmennek síelni, végül jön egy újabb agymosással felérő tréning. Legalább legyen mit levezetni az alvállalkozókon. Vajon Geri milyen lehet, amikor nem a fiatalkori haverjával kávézik? 

    - Te, és mi lesz ezzel a lengyel csajjal? 

    - Állítólag a családi bizniszben akar dolgozni. 

    - Aha. És az jó? 

    - Nem tudom. Azért gondolj bele! Keres fixen több, mint egymilliót plusz kap kocsit és bónuszokat. Minimum másfél tisztán, de inkább több. Bele tud majd tenni annyit a családi vállalkozásba, hogy ezt kitermelje? Neked saját céged van. Te tudod a legjobban, mennyit kell azért melózni, hogy akár egy forintot is ki tudj venni... 

    - Ezt éppenséggel tudom. 

    - Ennyi. Ezen a szinten ez a bevételed simán megvan. Cserébe le kell ugranod az asztalról. Néha. Nagyon ritkán. 

    - És mi a következő szint? 

    - Megmondom. Távol-Kelet. Ki kell menni két-három évre. Ott aztán belerázódsz és akkor van esélyed Európában egy jó kis vezetői pozícióra. De az már nem Passat. 

    - Hanem? 

    - Minimum A6.

    - Hogy be ne szarjak... 

    - Plusz ötszörös fizu. Részvényopcióval. 

    - Mondjuk az már beszarás. 

    - Na ugye... És nálad? Nálad mi a következő szint? 

    Itt volt az a pont, amikor Laci megint gondolkodóba esett. Mert tényleg, mi? Ebben a pillanatban a vállalkozása épp lejtőn van. Állandó létszámhiány, stagnálás, korszerűtlen  informatikai háttér, behajthatatlan követelések, plusz még a tervezett beruházások finanszírozása... Ezekből ugyan nem lesz ötszörös fizu, de még Távol-Kelet, vagy Audi A6 sem.

    - Tudod mit, baszki?! Elmegyünk horgászni. 

    - Mi van??? Hagyjál már, életedben nem horgásztál, ráadásul utálod a halat.

    - Én nem utálom a halat! Ezt honnan szedted? 

    - Gimiben utáltad. 

    - Jézusom, az mikor volt? A múlt évezredben. Másrészt meg, ki mondta, hogy meg is esszük a halat? Nem ez a lényeg. Tudod mi a lényeg? Hogy elmegyek a kollégáimmal pecázni. Viszünk magunkkal tíz hűtőládát, de nem ám a halaknak, hanem a söröknek! És az lesz benne a jó, hogy senki nem fog csukott szemmel asztalokról ugrálni. Egyáltalán nem beszélünk vízióról, meg stratégiáról, csak iszunk és felidézzük a régi sztorikat. 

    - Milyen régi sztorikat? 

    - Nagyon régi sztorikat! De ez a pecázás új sztori lesz és legközelebb, mondjuk az idei karácsonyi vacsorán már ezt az új sztorit fogjuk felidézni. 

    - Na! Nem rossz terv. Fogadok, nem készítesz hozzá budget-ot. De csak lesz valami költség limit? 

    - Nem lesz. Hozzuk, amink van, összedobjuk. A szállást és a benzint a cég állja, a piát hozza mindenki. Vagy nem! A piát is a cég fizeti! És tudod miért? Mert szintet lépünk! Ez az! Nálunk ez a következő szint. 

    - Te tudod. Te a saját farkaddal törtetsz... 

    - Ez igaz. Nem is lesz hatos Audim.... 

    Hazafele menet (a koszos Passat kormányánál) Laci eltűnődött. Az egészből az jött ki, hogy nem neki szarabb. Miért érzi mégis úgy?