PORSCHE

Napsütésben és közepes forgalomban indult dél felé az autópályán Laci. Azt gondolta, ha
északon elviselhető az időjárás, délebbre egész biztos még jobb lesz. Talán az étterem
teraszára is kiülhet ebédidőben, megenni egy szarvasi mozarellás pizzát. Persze csak ha
bejárta már a régi fémmű eladó melléképületét, amiben új műhelyt akart berendezni. Új
gépekkel, helyi munkaerő mozgósításával – német adófizetők pénzén. A Gyáli úttól már
magában beszélt, mintha csak a pszichológusánál ülne, közben borzasztó hangosan zenét
hallgatott.

    Pestet elhagyva még hangosabbra vette a lejátszót. Annál a sornál, hogy 'You should run, boy, run” odalépett. És utolért egy 911-es Porschét. Ettől jobb kedvre derült, mert a sportkocsi nem gyorsított száznegyven fölé, ezért többen lehagyták. Pedig nem valami múzeumi példány volt, hanem egy valódi, ereje teljében lévő gépszörnyeteg. És még a román furgonok is megelőzték. Laci mögötte maradt, együtt autóztak Kecskemét felé.

    „Tulajdonképpen minek valakinek 300 lovas erőgép, ha félrehúzódik a kamionok elől?

Esetleg Németországban dolgozik és ott jól kihajtja? Lényegtelen. Ez az egész olyan elegáns. Ülni egy 50 milliós sportkocsiban és flegmán krúzolni. Igaza van!”

    Laci megfigyelte, hogy akik lendületből hagyják le őket a belső sávban, talán észre sem veszik a Porschét, de akik lassabban érik utol, az ő Volkswagen-jét megelőzik, majd tiszteletteljesen behúzódnak kettejük közé.

    „Azaz, nem mered! Az egy Porsche, haver! Csak lassított, de máris kétszázzal fog menni.

Illetve nem. Nézd csak! Zavar a téridőben. Porsche és százharminccal megy! Nagyon mulatságos!”

    Szórakoztató volt, ahogy végül az Opel Astrák összegyűjtötték a bátorságot és a

Volkswagen után a Porschét is kielőzték. Laci élvezte az autópálya dögunalma helyett ezt a 

jelenséget szemlélni. Együtt örvendezett képzeletben az olyan Dacia Duster sofőrökkel,

akik Porschét hagynak faképnél a sztrádán, ami nagy dolog, ritka ünnep. Később épp kerültek egy kamionsort és nem tudtak egyszerre visszasorolni, de amint a helyzet megengedte, egymás mögött voltak megint.

    „Ó, tetszik neki, hogy mögötte vagyok, ez biztos. Egyértelmű. Csak én nem hagyom le, ő is

benne van, hogy együtt menjünk. Másodszor várt be. Mekkora poén lenne megismerkedni és mondjuk Lajosmizse meg Kecskemét között autót cserélni!”

    Csakhogy eljött a tankolás ideje, vége volt a játéknak. A kijárat előtt Laci indexelt és kiment a lehajtó sávba, de meglepetten látta, hogy a Porsche is kisorolt. Lelassítottak és megálltak a benzinkútnál. Laci kikapcsolta a zenét és izgalomba jött.

    „Ez nem lehet véletlen. Pont most kell neki is tankolni, érdekes. Mi sül ki ebből?”

    Elkezdte feltölteni a kocsi tartályát, amikor a Porsche ajtaja is kinyílt, és váratlanul egy fiatal lány szállt ki. Ő is maga töltötte fel az autót, nem várta meg a kutas segítségét. Közben még finoman egymásra is mosolyogtak, szinte csak köszönésképpen. Elvégre idáig együtt jöttek.

    „Vajon ül még valaki a kocsiban? Ha férfi, akkor úgyis mindegy, hatalmas tahó lehet ha ki se szállt. Esetleg gyerek? Ahhoz meg a nő túl fiatalnak látszik. Mielőtt bemegyek fizetni, kifigyelem.”

    A lány előbb végzett, alig fért benzin a kocsiba, ez gyanús volt. Laci elkészült és befelé menet csakugyan vetett egy pillantást a másik autóra, de minden ülése üres volt. Még egy öleb sem maradt bent, ahogy milliomos lányoknál várható lett volna. A shop-ban aztán szóba elegyedtek. Mint a filmekben, Laci nem ismert magára.

    - Helló, a kocsid is gyönyörű! Iszol egy kávét?

    - Elfogadom, köszi. De menjünk ki, elszívok közben egy cigit.

    - Foglalj egy asztalt, viszem a kávét. Mivel iszod?

    - Duplán és feketén. Érted? Minden nélkül.

    - Ez komoly? Én is így iszom, kvittek vagyunk.

    „Kvittek vagyunk... Ezt mire mondtam? Ócska duma. Mindegy, nem alakul rosszul ez a

dolog. Nem akarok én semmi különöset, de ez egy érdekes úti élmény, mesélni való későbbre. A végén tényleg kipróbálom a Porschét!”

    - Megkérdezhetem, miért ilyen lassan vezetsz?

    - Ja, nem megyek túl messzire és van időm. De nem mindig megyek ilyen lassan.

    - Gondoltam.

    - Tényleg? Miből?

    - A sávváltásokból. Olyankor úgy megrángatod, látszik, hogy élvezed. Én is próbáltam így, de mindig felborult a táskám.

    - Na és veled mi van? - kérdezte nevetve a lány. - A táska miatt nem előztél meg?

    - Túl jól néztél ki hátulról.

    Ittak a kávéjukból és a lány rágyújtott. Arra terelődött a szó, hogy mit keresnek erre.

    - Munka - kezdte a nő. - Mérnök vagyok, vizes. Útépítésre megyek ellenőrizni egy

támfal-szakasz vízelvezetését.

    - Porschéval? Porschés mérnökök építik az utakat ma Magyarországon?

    - Hát én őszintén szólva csak egy Porschés mérnököt ismerek, épp most hívtad meg egy eszpresszóra.

    - Duplára, feketén!

    - Igen. De neki sem a műszaki ellenőrzésből van ilyen kocsija. Amúgy sem előnyös az autó arra, hogy a sáros építési területeken mászkáljak vele. Ezért a bakancs.

    - Értem - Laci a lány lábára pillantott. (Ürügy.)

    - Na és te? - kérdezett vissza a Porschés műszaki ellenőr.

    - Ugyanez. Én is mérnök vagyok, csak én fém alkatrészeket gyártok. Most például feladó surrantót egy német partner anyagfeladó rendszeréhez. Mikor mit.

    - Jól tudom, mi az! Tele van egy útépítés szállítószalagokkal.

    "Úristen, szakmabeli Porschés bombanővel kávézgatok, mi jön még?"

    - És jól megy a surrantó biznisz? - kérdezte a lány rövid szünetet hagyva. - Persze

hülye kérdés, ha nem menne, nem mászkálnál az autópályán munkaidőben, de mégis.

    - Nem panaszkodom, de Porschém nem lesz belőle.

    - Nekem sem abból van, hogy alig tíz évvel diploma után útépítésekre mászkálok.

Ajándék. Ajándékba kaptam. Hat éves kocsi.

    - Az igen! Téged jól szeretnek. Ki szeret ilyen jól?

    - A férjem. Ami megtetszik, azt megveszi nekem, ennyire egyszerű. Nemrég a teraszon bámultam a csillagokat és azon tűnődtem, mi hiányzik az életemből. Feltettem neki is ezt a kérdést és néztük az éjjeli eget. Tudod mi történt? Pár nap múlva egy futár hozott nekem egy Meade teleszkópot. Egy csillagvizsgáló távcsövet.

    - Az klassz, de azért nem egy Porsche. Gondolom.

    - Nem. Csak a Passat-od ára. Ez van. Kellett nekem egy biztonságos, gyors autó. Erre kaptam egy Porschét. Annyi mindenem van már, hogy nem is merek beszélgetni a férjemmel, mert akkor megint kapok valami valószínűtlenül drága cuccot.

    - Kezdek megijedni. Ki lehet ő, valamelyik nagykutya? Talán most is figyelnek, hogy veled beszélgetek és Cserkeszőlő után megelőz egy nagy fekete furgon és örökre eltűnök, te meg a Széchenyi-hegyre költözöl?

    - Ne hülyülj - mondta a mérnök lány, de már nem volt annyira derűs. - A férjem egy elbaszott informatikus srác, aki semmit nem csinál. Semmit érted, de tényleg. Jókor kezdett bitcoin-nal foglalkozni. Egy kriptovaluta guru, aki véletlenül, mázlival annyit keresett, hogy zsebre vágja a sok nagypofájú híres milliomost, ráadásul teljes névtelenségben. De ez minden.

    Elfogyott a kávé, leégett a cigi, Laci pedig lassan megértette, mi hiányzik ennek a lánynak az életéből. Hogy milliomos létére miért rohangál bakancsban útépítésre az ország túlsó végén. Szeretett volna segíteni, esetleg másképp szeretni őt, mint az informatikus, de nem lehetett. Elköszöntek egymástól, de azért átadott egy névjegyet.

    - Ezt tedd el, a névjegyem. Ha egyszer feladó surrantóra lenne szükséged...

    - Köszi a kávét, tényleg. Szólok, ha bármilyen surrantó kell, vagy csak egy kis kávé, duma, vagy... Ki tudja...

    Ezzel visszaültek az autójukba és ugyanúgy kötelékben, mint addig, mentek tovább

Kecskemétig. Ott Laci letért a negyvennégyes felé, a Porsche elment délnek, Lana del Rey

pedig az „Is this happiness”-t énekelte. Majdnem ennyi volt az egész. Ám két és fél óra múlva véget ért a helyszíni bejárás, a leendő műhely sorsáról a tárgyalóasztal mellett készültek dönteni. Előtte Laci a terveinek megfelelően akart egy pizzát enni. Kiment a parkolóba és akkor megpillantotta a Porschét. A lány kiugrott az autóból, Laci elé állt és remegő hangon azt mondta.

    - Amire most igazán vágyom, az te vagy! Ezt nem merném kimondani otthon, mert rettegek, hogy a férjem még ezt is megadná. Inkább megszerzem én magam. Gyere és tűnjünk el a világ elől. Te vezetheted a Porschét.

    - Naná! Veled megyek. A Porschét meg majd eladjuk és elköltjük az árát LSD-re. Addig meg csak szeretkezünk benne. Utána nézzük a csillagokat a teleszkópoddal.

    De aztán persze Laci feleszmélt. A Porsche ott sem volt. Lajosmizsénél is látta, hogy egy kopasz hatvanas pasas vezeti, aki magasról leszarta, hogy ki előzi meg és ki nem.

    Ő majd feladó és ledobó surrantókat fog gyártani Békés megyében.

    Egy újabb nő, aki nem is volt soha.

    Egy átlagos nap.

    Viszont míg a pizzára várt, meg akarta fordítani a szerencséjét, pánikszerűen lejegyzett kétmillió forintért bitcoin-t...